Valamiért Munkácsy mindig is a szívem csücske volt. Többször olvastam már Dallos Sándor két életrajzi regényét a festőről. 15-20 évvel ezelőtt rendszeres látogatója voltam a Nemzeti Galériának, mert nem tudtam betelni képeivel. Épp a csoporttársammal beszélgettünk ma arról, hogy tisztán tükröződik a színvilágában az élete.
 |
| Munkácsy: Tépéscsinálók |
Meg az is, hogy Paál László stílusa mennyire eltér az övétől. Barátok voltak, mégis teljesen eltérő egyének. Összehasonlíthatatlan a két ember tájképfestészete, más stílus, más felfogás, más látásmód. Ez a gyönyörű a művészetben, hogy nincs két egyforma ember és kép.
 | ||
| Munkácsy: A colpachi park |
 |
| Paál: Gyertyános |
Azt azért sajnálom, hogy Olaszországban nem lesz időnk megnézni legalább néhány múzeumot, mert ott is nagynevű művészek gyönyörű képei vannak kiállítva. A firenzei Uffizi képtár vagy Róma jó néhány múzeuma. De majd tán eljön annak is egyszer az ideje...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése