Az utolsó nap Rómában

Az utolsó napra hagytam a Szent Péter Bazilikát és környékét. A bazilika kupoláját ki nem hagynám. Aki jön, jön, aki nem, az kimarad valószínű egy csodás élményből. Mindenképp lépcsőzni szeretnék, hiába több így 200 lépcsővel a feljutás, mert nem akarom kihagyni ezt az érzést. A hatalmas terek mindig lenyűgöznek, és félelemmel teli tiszteletet érzek ilyenkor. Nem semmi ilyen alkotásokat létrehozni. Bár szörnyű tériszonyom van, mégse szoktam kihagyni a kilátókat. Ez is egyfajta kilátó, és nekem mindenképp fel kell oda mennem!

Emlékszem, egyszer elmentünk csapatépítőre a céggel, és egy kötélpályán kellett végigmenni, aminek a neve nagyon találóan adrenalin pálya volt :o)) Megcsináltam, de annyira féltem, hogy így visszagondolva, nem is tudom, hogy volt erőm végig csinálni. Iszonyatosan féltem, pedig csak kb. 5 méter magasan voltunk fenn, és karabinerekkel voltunk kikötve a drótkötélhez, szóval, még véletlenül se történhetett volna baj. 

Akkor voltam a legnagyobb bajban, amikor a hegytetőről kellett a drótkötélen lecsúszni, egyik fától a másikig. Nem is a csúszással volt a baj, hanem azzal, hogy amikor átkötöttem magam egyik kötélről a másikra, egy kb. 10 cm-es párkányon kellett a fa másik oldalára átbénázni magam. Többször is "felszólítottam" a segítőnket, aki persze a biztonságos földről vihogott rajtunk, hogy azonnal hozza a létrát, mert le akarok menni :-))), de ő eltökélten mindig azt mondta, hogy erős csaj vagyok, és meg tudom csinálni. Hát ja, túl éltem valahogy, mindenki baromi büszke volt rám :o)))) De tényleg!!!!

Na, hát ilyen kalandban biztos nem lesz részem, de lesz annál jobban, az biztos ;-()

A bazilika után átsétálunk az Angyalvárba, ami egy óriási mauzóleum, méretei vetekednek a piramisok nagyságával. A halikarnasszoszi mauzóleum mintájára épült i.sz.135 környékén. Természetesen ennek a tetejére is fel lehet menni. Naná, hogy megyek, ki nem hagynám! 

A fiúk már előre rettegnek, mert én minden kirándulás vagy városnézés alkalmával hiperaktívvá válok, és mindenhova bekukkantok vagy felmászok. Erdélyben a Tordai-hasadékban is kétszer annyi időt töltöttünk, mint más normális ember, mert én mindent megmásztam, a patakvölgytől a kisebb barlangokig. Persze, ezt nem úgy kell elképzelni, hogy hegymászó felszerelésben bóklászok a szurdokban, mert csak a túracipőm  és bátorságom adta határokig merészkedek. Azért az se csekélység :o)))

Visszatérve Rómára, ami belefér az időnkbe, és esetleg az utunkba kerül, természetesen megkukkoljuk, de azt hiszem ennek a napnak a végére már csak mértékkel fogjuk magunkba szívni a kultúrát. Valószínű, hogy bent maradunk a városban, és az utolsó estét valami hangulatos kisvendéglőben töltjük a Spanyol-lépcső közelében...

A harmadik napi program

A harmadik napot mindenképpen a piacon szeretném kezdeni. A Campo dei Fiori eredetileg valóban virágpiac volt, de mostanra reggelente mindenféle árus megfordul itt. Eredeti foglalkozásomat tekintve virágkötő-dísznövénykertész vagyok, így adott a természet és a virágok imádata. Tudom, hogy nem elsősorban a virágokról szól ez a piac, de az olasz anyaföld terményei ugyanúgy hozzátartoznak a természethez, mint a virágok ;o)

Azt mondják, hogy igazából itt lehet beleszagolni a valódi római életbe, a hangulat lenyűgöző. Semmi mesterkéltség, csak őszinte talján derű. Hát kíváncsi vagyok, pont ezért ki nem hagynám. Szegény fiúkat már előre sajnálom, mert bizony igen korán kell kelnünk ezen a napon, mert 9 óra tájban már kiürül a tér, és a mutatványosok, portrérajzolók veszik át a piaci kofák helyét a téren. Elég nehéz eljutni a piacra, nincs közvetlen metrójárat, így jó előre meg kell néznünk, milyen busz jár arra. Na de no para, ezt is megoldjuk, mint mindig mindent :-)

Következő állomásunk a Piazza Navona. A tér szökőkútjairól híres, az egyik a négy nagy folyót ábrázolja: a Gangeszt, a Nílust, a Dunát és a Rio de la Plata-t.

Ezután a Pantheon következik, ami arról híres, hogy tökéletes kör alakot ad. I.e. 17-ben kezdték el építeni, de csak a II. században fejezték be Hadrianus császár idejében. A világ legjobb állapotban megmaradt antik hagyatéka. Magassága és kerülete egyaránt 43 méter, innen a tökéletes szimmetria. Az építmény megihlette Michelangelot is, aki a Szent Péter Bazilika tervezésénél fel is használta az itt látottakat. 

Következő állomásunk a Trevi-kút. Valószínű, hogyha egy szót se írnék róla, akkor is mindenkinek egyértelmű lenne, hogy ez az a hely, ahol mindenképp pénzt kell dobni a háttal állva a kútba, mert a mondás szerint akkor biztos visszatérünk Rómába legalább egyszer még életünkben. Ez a babona igen sok pénzt hoz a városnak, mert naponta körülbelül 3 000 eurónyi pénz gyűlik össze a vízben. Ennek egy része a városé, másik része a műemlékvédelmi hivatalé. Szóval, elő az aprókkal és a kívánságokkal. 

Végállomásunk erre a napra a Spanyol-lépcső. Nevét nem a kasztanyettát pattogtató spanyolokról kapta, hanem a spanyol nagykövetségről, ami a lépcső közvetlen szomszédságában van. Igazából arról híres, hogy májustól bougenvillea-val van teleültetve, és az olasz szerelmesek kedvelt találkahelye. A tér alján egy süllyedő hajót ábrázoló szobor található, ahol szívesen pihennek meg a fáradt turisták.

Na, majd ha mi is megpihenünk a lépcső alján, akkor tudjuk, hogy teljesítettük az aznapra tervezett kilométer adagunkat. A lépcső tetejéről jól rá lehet látni a városra, úgyhogy én mindenképp megmászom a nem kevés lépcsőfokot...

Róma, a népszerű ;-)

Hát igen. Kicsi a világ. Az köztudott, hogy Róma nagyon népszerű hely a turisták körében, de arra végképp nem gondoltam volna, hogy a főiskolai csoportban is lesz friss élményeket szerzett "kolléga" :o)))

Pedig van. Sőt, már el is látott jó tanácsokkal, okosságokkal, amiért nagyon-nagyon hálás vagyok neki. Pont azért jó a közvetlenül szerzett beszámoló, mert valóban elkerülhetőek a feleslegesen rótt körök, és beigazolódik az, hogy az ember lánya - mármint én ;) - milyen előrelátó és alapos.

Erzsi (remélem, nem haragszik meg, hogy nevesítettem) említette, hogy a közlekedés terén nincsenek éppen a helyzet magaslatán.

Az az igazság, hogy rutinos utazóként én pont erre készültem fel a legjobban. Alapos tervezés, pontos, lépésről-lépésre tervezett városnézés, amibe belecsúszhat egy-egy eltévedés is. Pont az időhiány miatt készülök fel mindig a váratlan helyzetekre, na meg persze az örökké "zsörtölődő" három pasi miatt, akikkel megyek :o))) Én még elvolnék a ténfergéssel, de ők nem, így mindig magabiztosnak kell látszanom, és tökéletesen felkészültnek.

 Drága anyósom mindig mondja is, hogy "ugye életem most is olyan felkészült vagy, mint mindig", meg "vigyázz a fiúkra, hiszen te vagy a család összetartója" ;-))) Hát ja.

Szóval, ezért fontosak az első kézből kapott infók, amiért tényleg nem győzök hálálkodni.

Második napi terv

A második napon a Colosseum környékét járjuk be. Mint ahogy azt már írtam, itthon megrendelem pár nappal indulás előtt a jegyet, és akkor nem kell ott sorba állni, elég a kinyomtatott visszaigazolást felmutatni, és már mehetünk is be. Persze, ez biztos nem lesz ilyen egyszerű, de valószínű, hogy lényeges előnyhöz jutunk a sorban állókhoz képest :) A történelmi légkörben izgalmas lesz majd macskák után kutakodni. Ahogy ígértem, megszámolom, meg is örökítem őket ;-)

Constantinus diadalíve közvetlenül a Colosseum mellett található.A legnagyobb diadalív Rómában. Constantinus uralkodásának tizedik évfordulójára emeltették. Magassága 21, szélessége 26 méter. A közvetlenül a két szélső ív fölött láthatő domborművek és a oszlopok talapzataiba vésett harci jelenetek Constantinus korában, a diadalívvel együtt készültek.

A Palatinus dombról tökéletes kilátás nyílik a Forum Romanumra, ami az ókori Róma központja volt. Megszámlálhatatlan épületmaradvány, emlékmű, torzó árulkodik a régmúltról. Innen nem messze található a Capitolium. Ez a terület volt az ókorban a szent hegy, ahol a hit szerint Jupiter lakott. A vallás és a közélet központja volt, ami számos nagyszabású eseménynek adott helyet.

Záró helyszínként a Vittorio Emanuelle emlékművet célozzuk meg. Ez az emlékmű a helyiek szerint leginkább egy hatalmas, fehér írógépre emlékeztet, ami teljesen elüt Róma karakterétől. Viktor Emánuel király emlékére építették az 1940-es években. Tovább tartott ennek az épületnek a megépítése, mint a Colosseumé! Az emlékmű a legforgalmasabb közlekedési csomópontban épült.

 

Természetesen nem lesz ilyen egyszerű történet ez a nap, hiszen magamat ismerve fű, fa, virág, bokor, kis szobor, nagy szobor, templom hegyekkel kell megküzdenem, mire az út végére érek. Mivel imádok fényképezni, valószínű, hogy a két 16GB méretű SD kártya nem lesz elég minden megörökítésére :o)))

Az első nap Rómában

Valójában 3 teljes nap meg egy kicsi, amit Rómában el tudunk tölteni, de abba is fér bőven program. Sőt.
A megérkezés napjára nem terveztem túl nagy sétát.

Először a Római Olimpiai Stadiont nézzük meg, hogy azért a fiúk se maradjanak ki a jóból. Itt tartották az 1960-as római olimpia megnyitóját, ekkor kapta mostani nevét. "Panem et circenses!" - kenyeret és cirkuszt! A régi rómaiak híres mondatának szellemében tartották meg a játékokat.

Azóta számos labdarúgó- és atlétikai bajnokságot rendeztek itt. A rómaiak méltán büszkék erre az impozáns, hatalmas építményre. Olaszország egyik legjelentősebb stadionja, számos nemzetközi esemény helyszíne. Remélhetőleg be tudunk majd menni megnézni. Szokás a nagyobb stadionokban, hogy holtidőben beengedik a kíváncsiskodókat, hogy megcsodálhassák belülről is pályát. 82 000 ember tud egyszerre őrjöngeni a foci meccsen, úgyhogy el lehet képzelni milyen hangulat lehet egy-egy meccsen. Magas színvonalú, ötcsillagos stadion. "Sajnos" mi hétköznap leszünk Rómában, így még véletlenül se tudnak a fiúk a bejutni meccsre. Ezt igazán sajnálom ;-). Azért aki épp akkor jár arra, ajánlom figyelmébe május 14-én 18:00-tól a Lazio-Genoa, és május 22-én 15:00-tól a Roma-Sampdoria meccseket :o)))

De folytatván az első napra tervezetteket, a football stadion után irány a tengerpart. Már csak azért is, mert az olasz csizmának ezen a felén még nem láttam a tengert :-) Kagylógyűjtés, lábáztatás, séta a homokban. Hmmmm. Ez mind jól hangzana, ha nem három pasival lennék egyszerre :-O Több kilométeres homokos tengerpart, ami állítólag nem igazán alkalmas a fürdőzésre, legalábbis az igényesebb turisták számára, mert a Tiberis elég sok hordalékot hoz a tengerbe. Azért mi leruccanunk Ostiába, a kis tengerparti kerületbe, és jól megnézzük magunknak azt a tengert, hogy milyen is.

Városnézés egyénileg

Róma egy hatalmas Aquincum. Lépten-nyomon régi emlékbe botlik az ember. Én úgy terveztem a mi négy napunkat, hogy a legfontosabbakat látnunk kell.

Az első napot a Colosseumnál kezdjük, ahova előre megveszem a belépőt neten, így nem kell sorba állnunk. A "kolosszális" alkotás ugrik be elsőként, ha Róma hírességeit kell felsorolnunk. Ami nem is csoda, hiszen valóban egyedülálló alkotás, bár a mai állapota aggasztó, hiszen a rendszeres állagmegőrzés ellenére is egyre romlik.

Nemrégiben nyitották meg az alagsort, ahol bejárható az a rész, ahol az állatokat tartották ketrecekben, vagy éppen a gladiátorok vártak sorukra a küzdelmek alatt. Állítólag több mint 200 macska él a falak között, és lakmározik rendszeresen a látogatók el-elejtett elemózsiájából. Majd jelentkezem a számmal, hogy én mennyit láttam :o))

Legközelebb bemutatom részletesen, mit is terveztem a négy napos városnézésbe.

A Kis-Duna

Hááát, a Kis-Duna se kutya ;-) Ma gyönyörű időnk volt, így leruccantunk a Kis-Dunához a férjem legjobb barátjához. 25 éve járunk ide. Kb. 10 éve nekem is a véremmé vált itt a horgászás. Utálom a halat, a szagát se bírom, de horgászni imádok. Csodálkoznak is rajtam rendesen, hogy nő létemre így rá vagyok kattanva a pecára. A barátunk apukája tanított halat pucolni, de épp szélcsendes idő volt, én meg öklendeztem a gondolattól is, hogy halszagú leszek, így lehozták a padlásról az állóventillátort, és hátam mögé tették, hogy kifújja az orromból a halszagot. Az egész part röhögött, én meg megtanultam halat pucolni :-DD

Szóval, ma is itt voltunk. Már a pecabotok előkerültek, be is etettünk úgy rendesen, és a botok se maradtak szárazon. Volt is kapás, egy aprócska keszeg (természetesen visszaengedtük).

De ezen nincs mit csodálkozni, még csak most ébredeznek a halak, április közepéig csodaszámba megy, ha egyáltalán a jelzőfa megmozdul a zsinegen. Délutánra feltámadt a szél, és olyan viharos lett, hogy ki kellett szedni a botokat, mert rengeteg faág fennakadt a zsinóron. De legalább már volt kapásunk, ami nagy szerencsét jelent az egész évre kivetítve horgászok között ;-O

Katával már értekeztem arról, hogy ki nem állhatom a halszagú ételeket. Akár édesvízi, akár tengeri, nálam szóba se jöhet. Kivétel talán a rántott ponty meg a sörtésztában sült scampi.

Scampi avokádóval

De csak és kizárólag akkor tudom megenni ezeket, ha nem érzem a halszagot rajtuk. Vagyis hátszélben :) Szóval, edzem magam halügyben is, de nem fűzök sok reményt az olasz halpiacon történő látogatáshoz...

Szép időben a kedvem is jobb

Szerencsére már napok óta gyönyörűen süt a nap, így visszatért belém az optimizmus ;-)

Megint Rómán jár az eszem, és ez már a lelki gyógyulás jele :o)) Épp most kaptam egy Róma térképet, amit összehasonlítottam azzal, amit én találtam a neten, és annak tökéletes testvére nagyban. Sosem árt igazi térképet is vinni magunkkal, ha másra nem, hát arra jó lesz, hogy még inkább turistának látsszunk :-D

Remélem, mire indulunk már túl leszek jó néhány vizsgán, mert az nagy könnyebbség lenne abban az egy hétben...

Budapest & Róma

A várból lefelé készítettem pár képet, és sokadjára kell megállapítanom, hogy bizony szép ez a város. Kifogásolni valók mindig vannak, nincs ez másképp máshol sem. A szépség mögött mindenhol ott rejlik a kosz és a szenny, az elhanyagoltság, a rosszul elosztott közpénzek miatti állagromlás. De ami szép, az szép. Még ilyen borongós időben is :o)

Majd Rómáról is csinálok valami hasonló rálátásban képet, és akkor össze lehet majd hasonlítani a két világváros hangulatát. Két különböző kultúra, két különböző vérmérséklet, két különböző kép :o)))

 Szóval, előre a nagy útra, gyönyörű tájak felfedezésére. Mindezt addig, amíg még tehetjük. Mert az elszalasztott pillanatokat tényleg soha nem lehet visszahozni.

Néhány csodás szállóige, mondás, idézet Rómával kapcsolatban

• Minden út Rómába vezet
• Veni, vidi, vici! - Jöttem, láttam, győztem, J. Caesar diadalmas győzelmi jelentést küldött ezen három szó kíséretében az i. e. 47-es zelai győzelméről.
•  Rómában élj úgy, mint a rómaiak
• Róma, az örök város
• "Amíg a Colosseum áll, állni fog Róma, ha elpusztul, elpusztul Róma és a világ is." - írta az óriási építményről Beda Venerabilis angolszász egyházi író

Művészet

Valamiért Munkácsy mindig is a szívem csücske volt. Többször olvastam már Dallos Sándor két életrajzi regényét a festőről. 15-20 évvel ezelőtt rendszeres látogatója voltam a Nemzeti Galériának, mert nem tudtam betelni képeivel. Épp a csoporttársammal beszélgettünk ma arról, hogy tisztán tükröződik a színvilágában az élete.

Munkácsy: Tépéscsinálók

Meg az is, hogy Paál László stílusa mennyire eltér az övétől. Barátok voltak, mégis teljesen eltérő egyének. Összehasonlíthatatlan a két ember tájképfestészete, más stílus, más felfogás, más látásmód. Ez a gyönyörű a művészetben, hogy nincs két egyforma ember és kép.

 

Munkácsy: A colpachi park

Paál: Gyertyános

Azt azért sajnálom, hogy Olaszországban nem lesz időnk megnézni legalább néhány múzeumot, mert ott is nagynevű művészek gyönyörű képei vannak kiállítva. A firenzei Uffizi képtár vagy Róma jó néhány múzeuma. De majd tán eljön annak is egyszer az ideje...

Végre pihenek

Huhhhh. Végre leültem. A fél napot végigtalpaltam, utána meg a tűzhely mellett vacsit főztem. Na de az ember lánya ne panaszkodjon, hiszen Rómához képest ez egy könnyű kis sétácska volt :o)) 

Még mindig nagyon szép a vár; de hogy is lehetne ez másképp. Az azért egy kicsit meglepett, hogy milyen iszonyatosan drága a Sikló. Enyhe túlzásnak tartom, hogy röpke 2 percért 840.-Ft-ot elkérnek. Persze azzal is tisztában van az üzemeltető, hogy kuriózumnak számít, így a legtöbb ember, aki a várba megy, ki akarja próbálni. Meg ugye inkább lefelé sétál az ember, mint felfelé. 

A Nemzeti Galériában a "jegykezelő-teremőrök" nagyon figyelmesek, jól informáltak, és szívesen segítenek. Szokatlan. Pár hónapja - szintén a két csoporttársammal -  a Szépművészeti Múzeumban voltunk, és ott csak azzal voltak elfoglalva, hogy van-e fotójegyünk :( Itt viszont rögtön a feljárónál egy nagyon kedves srác lelkesen magyarázta, hogy mit merre találunk, és hogy feltétlenül nézzük a Munkácsy állandó kiállítást is, mert holnap időszakosan lezárják. Látszott rajta, hogy szereti a munkáját és nagyon lelkes volt. 

Munkácsyról még szót ejtek...

Múzeum romantika jegyében :)

Nnna. Tegnap este szülinapot ünnepeltünk, és kissé összeszedtem magam.

Ma már kifejezetten jó a hangulatom :-)

Nemrég jöttem vissza a Nemzeti Galériából. Megbeszéltük két csoporttársammal a főiskoláról, hogy elmegyünk a "romantika jegyében" friss élményeket szerezni. De még mielőtt bárki rosszra gondolna, az egyik főiskolai kurzushoz házi dolgozatot kell írni az előadás anyagához kapcsolódó kulturális élményről, így kézenfekvő volt, hogy felmegyünk a várba, és megnézzük a Nemzeti Galériában a magyar romantikusok kiállítását.

Naggyon jó volt ez a közösen eltöltött pár óra, ez is közelebb hozott minket egymáshoz. De erről majd még írok...

Szomorú az idő

Ma se volt napsütés. Nem is volt valami rózsás a hangulatom. Délelőtt dolgoztam, utána irány a suli, de ott se tudtam ráhangolódni az anyagra. Pedig a téma érdekes volt.

Hatra szülinapi buliba megyünk, úgyhogy össze kell szednem magam, mert oda nem akarom bevinni a morcosságomat :(

Egyedül az vigasztal, hogy Rómában ma 16 fok volt és sütött a nap. De fel a fejjel, jövő hétre nálunk is szupi idő lesz, és napsütésben minden megszépül....

Hosszú volt a mai nap :(

Hááát, most egyáltalán nem vagyok ráhangolódva Rómára ;-(
A mai nap igen hosszúra sikeredett. Nem alakultak jól a dolgok...
Róma is kétséges lett... Remélem, azért hamarosan minden jóra fordul, és rendben lesznek a dolgok. Próbálok optimista maradni, de nagyon nehéz!!!!!

Most gondolhattok, amire akartok, a lényeg, hogy most semmi jót nem tudok írni ;-((( Talán majd holnap.

Olasz ízek

Kata felvetette az alternatív olasz ételeket. Foggggalmam sincs mire gondoltál, Kata :-O

Én csak a hagyományos olasz kajákat ismerem, mint pl: bolognai, milánói, veronai tészta, pizza, minestrone leves, stb.

Nálam a tengeri herkentyűk szóba se jöhetnek, ami meg Neked bejön :o) Isten őrizz ezektől a micsodáktól. Aminek hal vagy tenger szaga van, az nálam kizárt :o(

 

A Kis-Dunán is csak horgászni szeretek, meg max. rántott pontyot eszek. A rakparton se szoktam lehúzni a kocsi ablakát, nehogy bejöjjön a Duna-szag. Boááááá.

Írsz pár sort az általad gondoltakról? :o))))

Római blog, útleírás a köbön

Bizony, bizony. Nemcsak engem ihletett meg Róma. Nagyon sokan írtak már a jó öreg városról. Igaz, ők élménybeszámolót tartottak, én izgulós-készülődős beszámolót ;-)

http://www.tuttoitalia.hu/olasztortenelem/?pos=1

http://roma.utazni.info/

http://roma-szenvedely.eu/

http://roma-szenvedely.uw.hu/

http://www.kihagy6atlan.hu/temak/nagyvaros/romamindorokke/

http://balog.hu/roma/index.php?page=Latnivalok_romaban

http://www.nlcafe.hu/utazas/20100106/kihagyhatatlan_latnivalok_romaban/

Jól felkészítem magam lelkileg-testileg a túlélő túrára. Mert arra készülünk, az már biztos. Hiába a GPS (kettőt is viszünk), a rengeteg térkép, a saját készítésű, célirányos útikönyv, helyismeret nélkül jóval lassabban fogunk haladni. Nem baj. A három nap alatt épp annyit fogunk megnézni, amit feltétlenül szükséges. Annyi ott a látnivaló, hogyha mindent végig akarnánk nézni, heteket kellene ott tölteni, ami nem biztos, hogy annyira hatékony, mint 3 nap alatt inkább a valódi nevezetességek megtekintése. Szó, mi szó, maradhattunk volna még legalább 2 napot, de még egy-két várost beterveztem az egy hétbe, így mennünk kell...

Újra Óbudán

Ma ismét gyönyörű napra virradtunk. Már délelőtt 10-kor rövidnadrágos idő volt. Pár perc alatt le is pirultam, úgyhogy a nap további részében tartózkodtam a tűző naptól :o)

Már délután 3-kor itthon voltunk, hogy megelőzzük a hosszú hétvégéről visszakígyózó autóáradatot. Szép hétvége volt, remélem, mindenki legalább olyan jól érezte magát, mint én.

Tegnap még egy "búcsúestét" tartottunk. Legyen ön is milliomost játszottunk éjjel fél egyig, és majdnem sikerült a 20 milliós kérdésen is túljutnunk, de olyan kérdést kaptunk, ami kifogott rajtunk.

Nem, nem. Nem ez volt a kérdés :o)))

Mikor megtudtuk a mi kérdésünkre a helyes választ, úgy nevettünk, hogy alig bírtuk abba hagyni. A kérdés az volt, hogy a trieszti filmfesztiválon milyen díjat adnak át: Arany Polip, Arany Medúza, Arany Aszteroid vagy Arany Pálma. Fogalmunk sem volt, így az Arany Polipra tippeltünk. Álmunkban se gondoltuk, hogy a helyes válasz az Arany Aszteroid :o))) Annyira nagy blődségnek tűnt, hogy már az elején kizártuk, hiszen szinte mindegyik kérdésre voltak olyan ökörségek megadva válasznak, hogy erre is azt hittük. Hát nem kellett volna :-)) A lényeg, a lényeg, hogy most már ezt is tudjuk. Bár elszálltak a virtuális millióink, de ezt is megtanultuk :o))

Ilyen időt akarooook

Hát igen, a mai nap ismét tökéletes időt hozott. Biztos volt legalább 22-23 fok a napon. Naptej hiányában nem is nagyon mertem sokáig a napon ülni. Pár éve jártam úgy, hogy pont március idusán úgy leégtem V-alakban, hogy csak a csoda és az aloe vera first spray segített rajtam :-(

Szóval, ilyen időt akarooook Rómában is. Gyönyörű, ragyogó, kristálytiszta idő és lengedező szél. Jó, tudom,  a telhetetlenségnek is vannak fokozatai, és én most épp a felső határát súrolom :o)))

Még ma éjjel itt alszunk, de holnap útra kelünk székes fővárosunkba, hogy újból belevessük magunkat a megszokott taposómalomba. Nem mondom, szeretem a munkámat és szeretem a munkahelyemet, de fájó szívvel fogom itt hagyni az első, tökéletes hosszú hétvégét. Nna, de még nincs vége, holnap is van még egy kis időnk kiélvezni a szabadságot. Csak az időjósok most az egyszer tévedjenek, és ne legyen borús idő!! Bár, abban meg az a jó, hogy akkor nem is fáj annyira a szíve az embernek, hogy haza kell menni. Szóval, minden rosszban van valami jó, és fordítva :o))))

Késő délutáni szieszta

Befejeztük a vacsit. Az uram mosogatott. Ötünk után :o))) Most épp ejtőzik a kint a hintaágyban.

Nekem már kissé hűvös van a kinti ücsörgéshez, így a jó meleg szobában netezgetek.

Délután már megint szóba került Róma, meg a programok.

Most épp azt találták ki a fiúk, hogy ugyan "ugorjunk" már be Milánóba, és nézzük meg a "szan szírót" (bocs a fonetikáért, de gőzöm nincs hogy kell írni a stadion nevét). Mondtam nekik, hogy álmodozni szabad, ne hagyják abba :o)

Király időnk volt ma is. A barátnémmal kertrendezésbe fogtunk. Nagyon szép a kertje, állandóan kapirgál. Meg is van a látszata. Egész héten hajt a melóhelyén, és mégis van energiája a kertészkedésre. Valószínű, hogy pont ez nyugtatja meg, így tud kikapcsolni.

Nnna, megyek, beülök a cserépkályha elé, és megpróbálom otthonosan érezni magam ;o))

Pattogatott kukorica

Épp pattogatott kukoricát majszolok. Nem szoktam. De a Balcsi az más. Itt igen. Az uram épp a szomszédban a Fradi meccset nézi, én meg a cserépkályha előtt ülök és gépezek, ahogy dívik :o)

Istenien érzem magam, már rég volt ilyen jó. Ha lehetne, hazavinném a cserépkályhát. Mániákusan imádom a cserépkályhákat. Mikor a Betléri kastélyban voltunk Szlovákiában, rengeteg képet csináltam a cserépkályhákról.

Minden szobában más és más cserépkályha volt, az adott milliőhöz megfelelő. Nagyon szépek voltak, szerettem őket :) De (tudom, tudom, nem kezdünk mondatot de-vel) egyszerűen nem tudok betelni a meleget árasztó szerkezetekkel :o))))

Mindig fázom, és imádom a napsütést. A tengerparton is sokszor mindenki az árnyékban ül, és néz ki a fejéből, én pedig 50 faktoros krémmel vastagon bekenve, gumimatracon heverészve, lábamat a tengerbe lógatva napozok. Imádom, egyszerűen más szót nem találok rá.

Bár nem a nyár a kedvenc évszakom, hanem az ősz, mégis klassz, szeretem a meleget. Remélem, Rómában se fogok fázni... Mert ugye ez a blog mégiscsak Rómáról szól, így említést kell tennem ebben a bejegyzésben is eme nagyvárosról :o))))

A csodás Balcsi

És újra a Balcsin. Ősszel, mikor víztelenítettünk, sirattuk a nyarat, most örömtánccal búcsúztatjuk a telet :o))

Isteni idő volt ma, még most is nagyon klasszul süt a nap. A kertből írok éppen ;-o

Mikor megérkeztünk, római úti társunk jó szokásához híven pálesszel várt minket. Az a poén a telekszomszédságban, hogy a helyett, hogy kaput nyitnánk a két telek között, mindent a kerítésen adunk át egymásnak. Nagyon murisak a pasik, mikor nyáron a kerítésnek támaszkodva, söröskorsóval a kezükben diskurálnak :o))

Na, de nem is ez a lényeg. A lényeg, hogy holnap megyünk Szigetvárra, mert hát ugye a vezérhangya az benne van az emberben. Ami a poén az egészben, hogy pont a szomszéd vetette fel a nem kis úttal járó kiruccanást, ő, akit alig lehet még a Balcsi partra is lecsalni, mert csak a saját kertjében érzi jól magát. Ennek a kis kirándulásnak azért is örülök, mert legalább szoktatva lesz a római sétákhoz.

 Az uram épp a cserépkályhát tömi fahasábokkal, hogy estére megfelelő legyen a klíma. Soha szebbet-jobbat nem kívánhat az ember, mint amilyen a mai nap volt. Pontosan, tervszerűen érkezett a jó idő.

Nagyon sokan voltak lefelé is az M7-en. Minden parkolóban fóliába csomagolt szendvicset majszoló kirándulók, focit rugdosó gyerekek, a mosdónál sorba álló anyukák :o)))) Tényleg megmozdult a természet.

Mindenkinek nagyon jó pihenést a hosszú hétvégére,.

Már megint ebédidő :o)

Már megint ebédidő van, ráadásul a hét utolsó napja. Sőt, keddig csak atipikus ebédidőnk lesz :o)))

Isteni idő ígérkezik a hétvégére. Ezt vártuk végre!!!!!!!!!

Íme egy fotó a kinti helyzetről:

Irány a Balcsi, hogy végre útitársunknak - az ottani telekszomszédnak - is megmutathassam, mit is tervezek a római kiruccanásra ;-) Ő ugyan rám hagyta a szervezést, és virtuálisan bólogatott minden témával kapcsolatos levelemre, mégis úgy illik, hogy ne áruljak zsákbamacskát. Szóval, a hétvégén kiruccanunk gondolatban Rómába, és felkészítem a fiúkat a nagy kalandra.

Andesz írta, hogy a főnöke épp most ugrik ki Rómába a 4 napos hosszú hétvégére. Reméljük, majd beszámol az eseményekről :P

Közlekedés Rómában

Olvastam, hogy Rómában a legcélszerűbb az ottlét idejére leparkolni az autót egy fix helyre, aztán szépen tömegközlekedésre pattanni, mert iszonyat a forgalom. Ráadásul a vezetési kultúra se a mi vérmérsékletünknek való. Robogós jobbról, robogós balról, a piros lámpa náluk smafu, szóval, biztosítást kell kötni mielőtt indulunk :-O A menetrendet se tartják, a 10 perces késés egyenlő a pontossággal. A földalatti metróhálózat és a felszíni villamos- és vasútvonalak teljesen átszövik a várost. 

Róma metróhálózata

 Mivel mi a központtól kb. 1 km-re leszünk, akár gyalog is meg tudjuk oldani esténként a hazajutást. Mert ugye az esti, kivilágított Rómát látni kell, méghozzá a Spanyol-lépcső tetejéről, ahonnan állítólag gyönyörű a kilátás a városra.

Spanyol-lépcső

Rengeteg a buszjárat is, de azt hallottam, hogy stoppolni kell, mert simán tovaszáguld a sofőr, ha nem integetsz kézzel-lábbal, hogy felszállnál. Szóval, fel kell kötnünk a gatyót, ha nem akarunk mindenhova gyalogolni. Bár a fiúk (3 pasival megyek!) már kijelentették, hogy ők gyakran kérnek majd pihenőidőt, mert valószínű, hogy sűrűn ki fog száradni a torkuk ;-) Az nekem is jól jöhet, mert akkor én legalább "meg tudom igazítani a sminkemet", így mindenki jól jár, senki se fog nyavalyogni :o)

Útleírások

Köszi Kata a linket, amit Rómáról küldtél. Ez tényleg nagyon jó: http://utazas-nyaralas.info/roma/latnivalok.html

Többek között innen szedtem össze én is az infókat a várossal kapcsolatban. Közel 60 oldalas saját gyártású úti könyvem van ;o) Csak a célirányos látnivalók vannak benne, de azokról van rendesen adat, meg természetesen képek, mert ugye valami alapján be kell azonosítani azt, amit elmélyülten éppen bámulni fogok. Szépen felmásoljuk majd a GPS-re, aminek 5"-os a kijelzője, úgyhogy pont ideális olvasáshoz :o) Meg találtam egy csomó várostérképet, amiket szintén fel tudunk tenni a GPS-re tartalékba. 

A neten rengeteg fórum, meg saját készítésű weboldal között lehet nézelődni, nem is gondoltam volna, hogy ennyien rajonganak Rómáért. Róma tavaly került nálam előtérbe, nyár végén valamiért bekattantam, hogy idén oda szeretnék menni. Az út szervezésével úgy voltam, hogy majdcsak lesz valahogy. Sokat gondoltam rá, de sokáig nem tettem lépéseket az ügyben. Aztán azon kaptam magam, hogy már a szállást foglalom, és azon jár az agyam, hogy mikor kit fogunk csinálni..

Napsütés

Gyönyörű az idő kint, de csak ablakon keresztül :-) Most, hogy még van egy kis idő az ebédidő végéig, kihasználom az alkalmat, és mélázgatok kicsit.

Felmerült a kérdés több ismerősben is, hogy miért autóval megyünk Rómába? 1200 km már elég nagy távolság ahhoz, hogy autókázzunk. A repülő gyors, kényelmes, nincs gond semmire. Első gondolatom nekem is a repülő volt, de belegondolva, hiába gyors és kényelmes megoldás, nem látok annyit, mint amennyire vágyom. Nem szempont nálam a papírzacskóba nézés egész úton :-))

Az autós megoldás nézelődés szempontból jó, bár jóval hosszabb az út.

Viszont úgy, hogy félúton egy éjszakát Bolognában töltünk, úgy már elviselhető. 

Nem kell sietni, nem vagyunk másokhoz kötve, szabadabban mozoghatunk. Osztottam, szoroztam, és beleférünk így is a büdzsébe.

Szóval, drága Palika, készülj a hosszú útra. Ja, hogy ki a Palika? A mi szeretett autónkat hívom így, hiszen már ő is családtag, egyértelmű, hogy neve is van :o))

Dátum

Háááát, remélem, hogy most már a helyes idővel jelenik meg a bejegyzésem, mert az előzőnél épp a Csendes-óceánon voltam 9 óra eltéréssel :o))) Nnna, nézzük.

Egy nappal megint közelebb

Vasárnap kora reggel van, még aludnom kéne, de kivet az ágy. Persze már megint a gép előtt ülök, és virtuális sétát teszek Olaszországban. 

A Google Föld-ben már minden helyet pontosan bejelöltem. Az összes meglátogatásra váró város, nevezetesség kiemelve. Mivel kocsival megyünk, így adja magát a dolog, hogy nem csak Rómát nézzük meg. Mondtam is a fiúknak, hogy kössék föl a gatyájukat, mert nem ebéd utáni "lájtos" sétára megyünk, hanem cipő koptató városi túrára.

Az egészben az aggaszt a legjobban, hogy ahogy olvastam a különböző leírásokban, blogokban, nem valami fényesen ellátott a város nyilvános illemhelyek terén. Márpedig tudvalévő, hogy egy nőnél elsődleges szempont a rendszeres "smink igazítás" :o))) A fiúk megnyugtattak, hogy nekik a torkuk fog rendszeresen kiszáradni, így megoldott lesz egyrészről a napi két liter folyadék legalább egy részének bevitele, másrészről a fáradt olaj lecsapolása. ;-) Szóval, no para, ezen a téren minden megoldottnak látszik.

Öltözködés szempontjából se lesz túl sok gondunk, mert május közepén Rómában már reggel 15 fok körül van, ami napközben felkúszhat akár 25 fokig. Úgyhogy ideálisnak tűnik a hőmérséklet a városnézéshez.
Pár éve augusztusban, 35 fokos kánikulában értünk Splitbe, ahol csak annyira tellett maradék energiánkból, hogy 2 óra alatt megnéztük a Dioclecianus palotát, és már ültünk is vissza a légkondis autóba, és robogtunk vissza a szállásunkhoz, aztán irány a tenger. Tavaly meg 39 (!) fok volt, mikor Mostarba értünk. Embertelenül fülledt volt a levegő, még az volt a szerencse, hogy fújt egy kissé a forró szél, és az valamennyit javított a hőérzetünkön. Szóval, a mostani májusi időjárás mindenképp megfelelőnek ígérkezik...

Róóóóma

Hát igen. Végre a mi életünkben is eljött az az idő, hogy tervezhetjük római utunkat. Már nagyon régóta gondolkodtam egy ilyen út megszervezésében, de valahogy mindig inkább közelebbi helyet választottunk külföldi nyaralásunkhoz. Hát idén - ugyan nem nyaralás lesz, csak egy kis előszezoni városlátogatás - most már tényleg a taljánok vendégszeretetét fogjuk élvezni egy hétig. Kissé - mit kissé - nagyon várom már a májust. Az elmúlt hetekben szinte már teljesen kiokosítottam magam Rómából, közel két hétig csak a szállásokat nézegettem, hogy minél ideálisabb, és persze minél pénztárca-kímélőbb hotelt találjak. Végül egy kis hotelt választottam, közel a tömegközlekedéshez és Róma központjához. Apró szobácska saját fürdőszobával, terasszal, privát parkoló a hotel kertjében. Nem is kell ennél több. Tökéletesnek tűnik, már csak az időjárásnak kell kegyesnek lennie hozzánk...