A harmadik napot mindenképpen a piacon szeretném kezdeni. A Campo dei Fiori eredetileg valóban virágpiac volt, de mostanra reggelente mindenféle árus megfordul itt. Eredeti foglalkozásomat tekintve virágkötő-dísznövénykertész vagyok, így adott a természet és a virágok imádata. Tudom, hogy nem elsősorban a virágokról szól ez a piac, de az olasz anyaföld terményei ugyanúgy hozzátartoznak a természethez, mint a virágok ;o)
Azt mondják, hogy igazából itt lehet beleszagolni a valódi római életbe, a hangulat lenyűgöző. Semmi mesterkéltség, csak őszinte talján derű. Hát kíváncsi vagyok, pont ezért ki nem hagynám. Szegény fiúkat már előre sajnálom, mert bizony igen korán kell kelnünk ezen a napon, mert 9 óra tájban már kiürül a tér, és a mutatványosok, portrérajzolók veszik át a piaci kofák helyét a téren. Elég nehéz eljutni a piacra, nincs közvetlen metrójárat, így jó előre meg kell néznünk, milyen busz jár arra. Na de no para, ezt is megoldjuk, mint mindig mindent :-)
Következő állomásunk a Piazza Navona. A tér szökőkútjairól híres, az egyik a négy nagy folyót ábrázolja: a Gangeszt, a Nílust, a Dunát és a Rio de la Plata-t.
Ezután a Pantheon következik, ami arról híres, hogy tökéletes kör alakot ad. I.e. 17-ben kezdték el építeni, de csak a II. században fejezték be Hadrianus császár idejében. A világ legjobb állapotban megmaradt antik hagyatéka. Magassága és kerülete egyaránt 43 méter, innen a tökéletes szimmetria. Az építmény megihlette Michelangelot is, aki a Szent Péter Bazilika tervezésénél fel is használta az itt látottakat.
Következő állomásunk a Trevi-kút. Valószínű, hogyha egy szót se írnék róla, akkor is mindenkinek egyértelmű lenne, hogy ez az a hely, ahol mindenképp pénzt kell dobni a háttal állva a kútba, mert a mondás szerint akkor biztos visszatérünk Rómába legalább egyszer még életünkben. Ez a babona igen sok pénzt hoz a városnak, mert naponta körülbelül 3 000 eurónyi pénz gyűlik össze a vízben. Ennek egy része a városé, másik része a műemlékvédelmi hivatalé. Szóval, elő az aprókkal és a kívánságokkal.
Végállomásunk erre a napra a Spanyol-lépcső. Nevét nem a kasztanyettát pattogtató spanyolokról kapta, hanem a spanyol nagykövetségről, ami a lépcső közvetlen szomszédságában van. Igazából arról híres, hogy májustól bougenvillea-val van teleültetve, és az olasz szerelmesek kedvelt találkahelye. A tér alján egy süllyedő hajót ábrázoló szobor található, ahol szívesen pihennek meg a fáradt turisták.
Na, majd ha mi is megpihenünk a lépcső alján, akkor tudjuk, hogy teljesítettük az aznapra tervezett kilométer adagunkat. A lépcső tetejéről jól rá lehet látni a városra, úgyhogy én mindenképp megmászom a nem kevés lépcsőfokot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése