Élménybeszámoló - 1.nap > Irány Bologna

Nnnna, most már nem húzom tovább az időt, végre van pár percem, így megosztom az első nap élményeit veletek.
Hajnali fél hatkor indultunk, és ahogy kezdett világosodni, vészt jóslóan felhős volt az ég. Le is csapott ránk a zápor Sárvár magasságában és végigkísérte az első napunkat. Nagyjából 4 óra alatt, kényelmes tempóban elértünk Klagenfurtig, ahol szóba se jöhetett a sűrű esőben a Minimundus meglátogatása, úgyhogy ezt kihúztuk a listáról (majd egy kellemes szeptemberi szombaton kimegyünk).
Az olasz autópályák nagyon korrektek, jó minőségűek, és sűrűn vannak kialakítva pihenők, ahol étkezési, mosakodási lehetőség is van. Isteni kávét ittunk az egyik Agip kútnál 50 centért! Az autópályák nagyon jól vannak összekötve, egyértelműek a táblák, eltévedni se lehet. Az ára ugyan kissé borsos, de megéri, mert nagyon biztonságos. Sehol nem találkoztunk őrült tempóban száguldó olaszokkal, türelmesek és előzékenyek. Csodálkoztunk is, mert 10-15 évvel ezelőtt ez még nem így volt. Akkor még képesek voltak a két sávos úton harmadikként előzni, bevágni a másik elé és ledudálni a fejét. Lehet, hogy csak mázlink volt, de ennyi jár nekünk is :o)
Egészen Bolognáig eseménymentesen telt az idő, monoton eső hol intenzíven, hol csendesen. Délután 3 körül értünk a városba. A szállást viszonylag könnyen megtaláltuk, bár becsapós volt a dolog, mert a GPS bevitt minket a városközponthoz, közben a külső gyűrűn is odajutottunk volna. Gyors bejelentkezés, csomagok felvitele, pár perc pihi, és már indultunk is Maranelloba, a Ferrari Múzeumba.

Hamisítatlan őshazája a Ferrarinak Maranello, le se tagadhatnák, hogy e körül forog minden, hiszen még a körforgalomban is egy kimustrált F1-es Ferrari darabja díszeleg, de még a múzeumi mosdó előtérbe is jutott egy szárnydarab :o)) A múzeum egy igazi különlegesség, egy csoda, még az olyan embernek is, mint én vagyok, aki nem igazán rajong a Forma 1-ért. A jegyértékesítő recepciós pulthoz a shopon keresztül kell átmenni, ami nagyon jó fogás, mert biztos szép számmal akadnak olyanok, akik nem tudnak ellenállni a méregdrága relikviáknak. Hozzá kell tenni, hogy a jegy se olcsó mulatság, mert a nagyjából 1,5 órás nézelődés 13 euróba kerül fejenként. De én mondom, megéri.

Szenzációsan van kialakítva a tér, rögtön a bejáratnál az első Forma 1-es autó fogadja az embert, ami visszarepít az időben egészen az 50-es, 60-as évekig. Az első térben - kiállítóteremről vagy szobáról itt nem beszélhetünk, mert pont az egyterűség adja meg azt a varázst, amitől az ember elámul, hiszen múlt és jelen nincs éles határokkal elválasztva egymástól - a 2010-es Ferrari csapat ruhái, a szerelők szerszámai és egy "kibelezett vas" látható, szemben vele pedig a monitorokkal teli állás, ahonnan végig követik az események a csapattagok. 
A felső szinten az utcai autók vannak kiállítva, valamint van néhány interaktív tábla, ahol saját kedvünkre válogathatunk a különböző Ferrarik "hangjából". Még szerencse, hogy mindezt fülesen keresztül, mert igen nagy hangzavar lenne :o) A múzeum mellett lehetőség van pénztárcától függő típusú autó tesztelésére is. A tesztkör sajnos nem a tesztpályán történik, hanem rendes utcai autókról lévén szó, a kisváros utcáin - természetesen a tesztpálya körül. Szerencsénkre mire kijöttünk a múzeumból, elállt az eső, így kedvünkre szemlélhettük a bátor próbálkozásokat. Ahhoz képest, hogy nem vagyok Forma 1 rajongó és a  piros szín se tartozik a kedvenceim közé, nagyon élveztem ezt a kis kiruccanást. Mindenkinek tudom ajánlani ezt a kis kitérőt, mert nagy élményben lesz része.
Fél kilenc körül értünk vissza a szállásra, és a korai lefekvés mellett döntöttünk. Átnéztük a másnapi útvonalat Rómáig, megbeszéltük az indulási időpontot, beállítottuk az ébresztőt, majd ledőltünk kényelmes ágyikónkba, és valószínűleg mindannyian azonnal elaludtunk.
Másnap csodálatosan kék égre és ragyogó napsütésre ébredtünk...